Energiaipar linkkategória

Azokban a házakban, amelyeket ritkán vagy csak nyáron használnak (üdülőházak, nyaralók, kempingek), a napenergiával történő fűtés különösen gazdaságos. Télen a helyiségek alapfűtését ingyen energiával lehet megoldani. A falak túlzott lehűlése, valamint az ezzel járó páralecsapódás és a gombásodás veszélye elkerülhető. Gyakorlatilag nincs szükség semmilyen szabályozásra, a természetes légáramlás miatt az épület mindig száraz és azonnal használatba vehető marad. Ezzel az éves fenntartási költségek jelentősen csökkenthetők. Egy ház téli alapfűtéséhez nincs szükség nagy kollektorfelületre, ugyanez a szolárberendezés nyáron, amikor a nyaralóházakat és kempingeket a leginkább használják, ingyen szolgáltatja a meleg vizet. Bár a görög író, Xenophón, már körülbelül 2400 évvel ezelőtt írt a napenergia lehetséges felhasználásáról, az első házak, amelyek ezt az energiát hasznosították, csak 1930 és 1945 között épültek. Az első kísérletek a túl sok ablakkal ellátott épületek nem kielégítő hőtárolása miatt meghiúsultak. Az 1939-ben felépített „MIT 1" napelemes-ház érdekes eredményeket szolgáltatott. A kísérleti célokra használt lakóépület 46 m2 alapterületű, a 37 m2 felületű kollektorokat a déli tájolású tetőre, a vízszinteshez képest 30°-os szögben ferdén szerelték fel.
A kollektorok vizes rendszerűek voltak, az elnyelőfelületek és a csővezetékek vörösrézből, a lefedés három rétegű üvegből készült. A hőtároló anyag 62000 I víz volt, amelyet a nyár végére 75 °C-ra fűtöttek fel. A tároló vizének hője levegőt melegített, amelyet a lakóhelyiségekbe fújtak.
Ez a ház egyben a napelem fűtéssel kapcsolatos problémákat is megmutatta, mint pl. a tömítetlen víztartály vagy a hőtágulás következtében megrepedt kollektorok által okozott károk, a nem kielégítő épületszigetelés és a túl drága tárolótérfogat.
Egy helyiséget fűtő szolárberendezés fő elemei a következők:
- kollektor (víz vagy levegő típusú; koncentráló vagy síkkollektor);
- hőhordozó közeg a tárolóhoz (víz, levegő, vegyi anyag);
- hőtároló anyag (víz, kőzet, beton, vegyi anyag);
- hőhordozó közeg a helyiségfűtéshez (víz, levegő, vegyi anyag);
- hőleadó szerkezet (fűtőtest, padlófűtés stb.).
A különböző változatok tetszés szerint kombinálhatók. A műszakilag kielégítő és gazdaságos megoldásokra irányuló kutatások a világ minden részén a szabadalmak százait eredményezték, amelyek közül sokat megvalósítottak és kipróbáltak. Ezek bizonyos értelemben a szolárfűtés klasszikusnak tekintett rendszerei, amelyek közül a néhány legjobban ismertet a következő szakaszokban ismertetjük.